Az NM rendelete szerint Magyarországon több kötelező munkaügyi iratmintának kell lennie a munkáltatóknál, amelyek feladata, hogy bizonyítsák a munkaviszonyt, a bérfizetést és az egyéb munkaügyi kötelezettségeket. Ezek a kötelező munkaügyi iratminták Magyarországon a következők:

• munkaszerződés
• munkavégzésre irányuló megbízási szerződés
• munkabér igazolása
• igazolás a táppénzről (ha a munkavállaló beteg)
• igazolás a szabadságról
• munkaidő-beosztás
• munkaügyi baleseti jegyzőkönyv

Ezen felül bizonyos esetekben típusonként egyéb iratokra is szükség lehet, például a kormányrendeletben meghatározott műszakpótlékok és járulékok igazolására. Továbbá, az egyéni vállalkozók mellett nagyvállalatoktól is elvárják, hogy rendelkezzenek adó- és egyéb hatósági engedélyekkel. Azonban vannak bizonyos esetek, amikor nem minden kötelező a munkáltató számára.

Magyarországon számos munkaügyi szabályzat van érvényben. Az általánosan kötelező szabályokat a munka törvénykönyve (Mt.) határozza meg, emellett pedig minden cégnek célszerű saját szabályzatokat készítenie. Az alapvető munkavédelmi előírásokat a 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet és a 91/1993. (XII. 15.) Korm. rendelet tartalmazza.

Egy vállalat általában többféle szabályzatot is alkalmaz:

• Munkaidő-szabályzat
• Munkavédelmi szabályzat
• Munkabér-szabályzat
• Cafeteria-szabályzat
• Házipénztár-szabályzat
• Iratkezelési szabályzat
• Számítógép-használati szabályzat

Ezenkívül egyes szektorokban szakmai szabályzatok is érvényben vannak, például az egészségügyben vagy az oktatásban.

A Magyarországon használatos munkajogi iratminták az MT-nek (Munka Törvénykönyve) megfelelően szabályozottak. Általában a munkaviszony létesítéséhez és megszüntetéséhez használt iratminták a következők:

• Munkaszerződés: Ez az irat szabályozza a munkaviszony létrejöttét, a felek jogait és kötelezettségeit, a munkavégzés helyét és idejét, valamint a fizetést. A munkaszerződésnek írásba kell foglalnia a lényeges tartalmi elemeket, és mindkét fél által alá kell írni.
• Jelentkezési lap: A munkaviszony létrehozásához előírt jelentkezési űrlap, amely tartalmazza a jelentkező adatait, a munkakört és a fizetést.
• Munkakönyv: A munkaviszony létrejöttét követően a munkáltatónak ki kell adnia a munkavállalónak a munkakönyvet, amelyben szerepelnek a munkakörhöz kapcsolódó adatok, például a munkavégzés helye és ideje, a bérezés stb.
• Felmondó levél: Ha a munkaviszony megszüntetése történik, a feleknek írásban kell jelenteniük a döntést. A munkáltató felmondó levele tartalmazza a munkaviszony megszüntetésének indokait és a határidőt.
• Munkaügyi igazolások: A munkaviszony fennállásának igazolására a munkáltató általában kiadja a munkavállalónak az igazol

A munkaviszony megszüntetésének módja Magyarországon a Munka törvénykönyvében van rögzítve. A munkaviszony megszüntethető felmondással, közös megegyezéssel vagy azonnali hatállyal való felmondással jogi indokkal. A munkáltatói felmondás esetén a felmondási időtartam és az esetleges felmondási idő nélküli felmondás esetén kártérítési kötelezettség pontos szabályai eltérőek lehetnek az adott munkavállaló általános és egyedi feltételeitől függően.

A munkaügyi kártérítési felelősségi megállapodás Magyarországon egy olyan szerződés, amelyben a munkaadó és a munkavállaló meghatározzák a felelősséget abban az esetben, ha a munkavállaló valamilyen kárt okoz a munkaadónak. A megállapodás feltételeket és szabályokat határoz meg a kárrendezéshez és az esetleges kártérítési kötelezettségekhez.

Egy ilyen megállapodás lehet rögzítve a munkaszerződésben, vagy külön megállapodásként is megkötésre kerülhet. Általában a megállapodás a munkaviszony végéig hatályban marad.

Fontos megjegyezni, hogy a munkaügyi kártérítési felelősségi megállapodás Magyarországon nem mentesíti a munkaadót a törvény által előírt felelősség alól, és nem teszi lehetővé a munkavállaló számára a munkahelyi jogok korlátozását. A munkaadó továbbra is felelős a munkavédelmi előírások betartásáért és a munkavállalói jogok tiszteletben tartásáért.

A kollektív szerződés azért fontos, mert ez egy olyan írásos megállapodás, amely megfelelő szabályozást biztosít a munkavállalók és munkaadók közötti viszonyra.

A kollektív szerződésben rögzítik a munkakörülményeket, a béreket, a munkaidőt, az esetleges szabadságokat és egyéb olyan tényezőket, amelyek a munkavégzésre és a munkavállalókra vonatkoznak.

A kollektív szerződés célja, hogy a munkavállalók jogait védelmezze és javítsa a munkakörülményeket, és hogy az adott munkáltatóval együttműködve megállapítsa a munkavégzéssel kapcsolatos kérdéseket.  Emellett a kollektív szerződés biztosítja a munkaadó számára a munkavállalók viselkedésére vonatkozó szabályokat is, és elősegíti a munkajogi viták rendezését.

Összességében a kollektív szerződés azért kell használni, hogy hatékony és tisztességes munkakörülményeket biztosítson a munkavállalóknak és megfelelő szabályozást teremtsen a munkáltatók és munkavállalók közötti viszonyra.

A leltárfelelősségi megállapodás fontos munkaügyi dokumentum, amit a munkaadó és a munkavállaló között kell kötni a munkaviszony kezdetén. Ebben meghatározzák a munkavállaló felelősségét a cég vagy szervezet tulajdonában lévő leltárkészlettel kapcsolatosan.

A megállapodásban leírják, hogy a munkavállaló hogyan kell, hogy gondoskodjon a tulajdonhoz kötött javakról, és a helyreállítási költségek viselése esetén hogyan juttatható felelősségre.

Mivel a leltárkészlet általában jelentős értéket képvisel, így a megállapodás megkötése fontos a munkaerő és az eszközök védelme érdekében, és a felelősségi kérdések pontos meghatározása érdekében.

A csoportos létszámcsökkentés feltételei Magyarországon az alábbiak:

• A munkáltató a munkavállalók létszámát üzleti okokra hivatkozva kívánja csökkenteni, vagy gazdasági válság, szerkezetváltás miatt szükségessé vált a létszámcsökkentés.
• A munkáltató köteles konzultálni az érintett munkavállalókkal vagy képviselőikkel a létszámcsökkentés tervezett időpontjáról, mértékéről és az alkalmazott eljárásokról.
• A munkáltató köteles előzetesen tájékoztatni a munkavállalókat a létszámcsökkentés tervezett időpontjáról, mértékéről és az elbocsátások sorrendjéről.
• A munkáltató köteles megvizsgálni az elbocsátások alternatív lehetőségeit, például munkaidő-csökkentést, áthelyezést, átképzést, stb.
• Az elbocsátások során a munkáltatónak figyelembe kell vennie az egyenlő bánásmód követelményeit, így nem lehet a különböző csoportok között diszkriminálni.
• Az elbocsátást indokoló üzleti okoknak megalapozottnak és objektívnek kell lenniük.

Ezen feltételek betartása mellett a munkáltató elvégezheti a csoportos létszámcsökkentést. Bár egyes esetekben a Kollektív Szerződésnek, illetve az állami vagy önkormányzati szervek esetében a közszolgálati tisztviselőkre vonatkozó külön jogszabálynak is előírásai lehetnek a csoportos létszámcsökkentéssel kapcsolatban.