A munkáltató kártérítési felelőssége

A munkáltató kártérítési felelőssége azt jelenti, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt, és ez alól csak szűk körben mentesülhet (Mt. 166. § (1)–(2) bekezdés). A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) a szabályokat a 166–178. §-ban rendezi. Egyebekben a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:518–6:534. §-át kell alkalmazni (Mt. 177. §). Bemutatjuk, mikor felel a munkáltató, mikor mentesül, mit kell megtérítenie, és mit kell levonni a kártérítésből.

Röviden #

• A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt (Mt. 166. § (1) bekezdés).
• Mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia, és nem volt elvárható, hogy a bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa; vagy ha a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta (Mt. 166. § (2) bekezdés).
• A teljes kárt kell megtéríteni, kivéve a károkozáskor előre nem látható kárt (Mt. 167. § (1) bekezdés).
• Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása vagy a kárenyhítés elmulasztása okozott (Mt. 167. § (2) bekezdés).
• A munkáltató a munkahelyre bevitt dolgokban keletkezett kárért is felel (Mt. 168. § (1) bekezdés).
• Kollektív szerződés csak a munkavállaló javára térhet el, a munkajogi igény 3 év alatt évül el (Mt. 178. §, Mt. 286. § (1) bekezdés).

Mi a munkáltató kártérítési felelőssége? #

A törvény alapszabálya:

„A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt.”

(Mt. 166. § (1) bekezdés)

Az Mt. a munkáltató felelősségét nem köti vétkességhez: a munkáltató csak a 166. § (2) bekezdésében írt két esetben mentesül, és ezek fennállását neki kell bizonyítania. A munkáltató kártérítési felelőssége ezért szigorúbb, mint a munkavállalóé, aki akkor felel, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható (Mt. 179. § (1) bekezdés). A két irány összevetése a munkajogi kártérítési felelősségről szóló áttekintésünkben, a munkavállaló felelőssége a munkavállaló kártérítési felelősségéről szóló cikkünkben olvasható.

Mikor áll fenn a munkáltató kártérítési felelőssége? #

A felelősség feltétele, hogy a munkavállalót kár érje, és a kár a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezzen (Mt. 166. § (1) bekezdés). Tipikus esetek:

• Munkabaleset. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) szerint munkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, a helyétől, időpontjától és a sérült közrehatásának mértékétől függetlenül (Mvt. 87. § 3. pont). A munkába menet és hazafelé bekövetkező baleset nem munkabaleset, kivéve, ha a munkáltató által biztosított járművel történt. A tanulóbaleset sem munkabaleset (Mvt. 87. § 3. pont). A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) szerinti üzemi baleset fogalma ettől eltér: az úti balesetet is magában foglalja (Ebtv. 52. § (1) bekezdés). Részletesen: munkabaleset és kártérítés.
• Foglalkozási megbetegedés: a munkavégzéssel összefüggő kóroki tényezőkre visszavezethető, vagy az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevétel következtében kialakuló egészségkárosodás (Mvt. 87. § 1/D. pont).
• A munkahelyre bevitt dolgok károsodása vagy eltűnése (Mt. 168. § (1) bekezdés).
• Személyiségi jogsértés: a személyiségi jogok védelmére a Ptk. 2:42–2:54. §-át kell alkalmazni, a sérelemdíj és a kártérítés feltételeire azonban az Mt. kártérítési szabályai irányadók (Mt. 9. § (1) bekezdés).

A munkaviszony jogellenes megszüntetésével okozott kárra külön szabály vonatkozik (Mt. 82. §): erről a jogellenes felmondásról szóló cikkünkben írunk.

Mentesülés: mikor nem áll fenn a munkáltató kártérítési felelőssége? #

A munkáltató mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy (Mt. 166. § (2) bekezdés):

• a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia, és nem volt elvárható, hogy a bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa; vagy
• a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

Az első esetben a három feltételnek együtt kell teljesülnie. Ha a munkavállaló vétkes magatartása csak hozzájárult a kárhoz, a munkáltató nem mentesül, de a kárnak ezt a részét nem kell megtérítenie (Mt. 167. § (2) bekezdés). A bíróság rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a munkáltatót a kártérítés alól részben mentesítheti; ennek során különösen a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát és a teljesítés következményeit értékeli (Mt. 167. § (3) bekezdés).

Mire terjed ki a munkáltató kártérítési felelőssége? #

Teljes kár és előreláthatóság #

A munkáltató a munkavállaló teljes kárát köteles megtéríteni. Nem kell megtéríteni azt a kárt, amelyről bizonyítja, hogy a károkozás idején nem volt előre látható (Mt. 167. § (1) bekezdés). A Ptk. szerint a teljes kártérítés kiterjed a vagyonban beállott értékcsökkenésre, az elmaradt vagyoni előnyre és a vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségekre (Ptk. 6:522. § (2) bekezdés, Mt. 177. §).

Elmaradt jövedelem #

A munkaviszony körében elmaradt jövedelemként az elmaradt munkabért és annak a rendszeres juttatásnak a pénzbeli értékét kell figyelembe venni, amelyre a munkavállaló a munkabéren felül jogosult, ha azt a károkozás előtt rendszeresen igénybe vette (Mt. 169. § (1) bekezdés). Meg kell téríteni a munkaviszonyon kívül elmaradt egyéb rendszeres, jogszerűen megszerzett jövedelmet is (Mt. 169. § (2) bekezdés). Nem kell megtéríteni a csak munkavégzés esetén járó juttatásokat és a költségtérítést (Mt. 169. § (4) bekezdés).

Dologi kár és a munkahelyre bevitt dolgok #

A dologi kár összegét a kártérítés megállapításakor érvényes fogyasztói ár alapján, az avulás figyelembevételével kell kiszámítani; ha a dolog értékcsökkenés nélkül kijavítható, a javítási költség a kár (Mt. 170. §). A munkáltató előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben való elhelyezését vagy a bevitel bejelentését. A munkához nem szükséges dolgok csak engedéllyel vihetők be, és e szabályok megsértésekor a munkáltató csak szándékos károkozásért felel (Mt. 168. § (2) bekezdés).

Hozzátartozók kára #

A munkáltató a munkavállaló hozzátartozójának a károkozással összefüggésben felmerült kárát is köteles megtéríteni (Mt. 171. § (1) bekezdés). Ha a munkavállaló meghal, az eltartott hozzátartozó tartást pótló kártérítést is igényelhet (Mt. 171. § (2) bekezdés).

Mit kell levonni a kártérítésből? #

A kártérítés összegéből le kell vonni (Mt. 172. § (1) bekezdés):

• a társadalombiztosítás vagy az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által nyújtott ellátást;
• amit a jogosult megkeresett vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna;
• amihez a megrongálódott dolog hasznosításával vagy a megtakarított kiadások eredményeként jutott.

A kártérítés alapjául szolgáló jövedelmet a jogosultat terhelő járulékkal csökkentett összegben kell figyelembe venni (Mt. 172. § (2) bekezdés).

Járadék és általános kártérítés #

Kártérítésként járadék is megállapítható; rendszerint járadékot kell megállapítani, ha a kártérítés a munkavállaló vagy a tartásra jogosult hozzátartozó tartását szolgálja (Mt. 173. § (1) bekezdés). Ha a kár mértéke pontosan nem számítható ki, általános kártérítés jár (Mt. 173. § (2) bekezdés). Lényeges változás esetén a károsult, a munkáltató vagy a biztosító kérheti a kártérítés módosítását (Mt. 174. § (1) bekezdés). A módosításra alapul szolgáló munkabérváltozásról a munkáltató 15 napon belül értesíti a károsultat (Mt. 176. § (2) bekezdés).

Eltérés: korlátozható-e a munkáltató kártérítési felelőssége? #

Kollektív szerződés a 166–178. § rendelkezéseitől csak a munkavállaló javára térhet el (Mt. 178. §), a munkaszerződés – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – szintén csak a munkavállaló javára (Mt. 43. § (1) bekezdés). A Ptk. szerint semmis az a szerződési kikötés, amely a szándékosan okozott, illetve az életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító károkozásért való felelősséget korlátozza vagy kizárja (Ptk. 6:526. §, Mt. 177. §).

• Több munkáltató: ha a munkavállalót az Mt. 53. §-a szerint más munkáltatónál foglalkoztatják, a munkáltatók egyetemlegesen felelnek (Mt. 166. § (3) bekezdés). A több munkáltató által létesített munkaviszonyban a munkáltatók a munkavállaló munkajogi igényéért – így a kártérítésért is – egyetemlegesen felelnek (Mt. 195. § (3) bekezdés).
• Munkaerő-kölcsönzés: a kikölcsönzés során okozott kárért a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó egyetemlegesen felel (Mt. 221. § (4) bekezdés). Részletesen: munkaerő-kölcsönzés.
• Vezető állású munkavállaló: munkaszerződése az Mt. Második Részének rendelkezéseitől – a 209. § (2)–(3) bekezdésében meghatározott kivétellel – eltérhet, és rá a kollektív szerződés hatálya nem terjed ki (Mt. 209. § (1), (3) bekezdés). A kivételek között a munkáltató kártérítési felelősségének szabályai nem szerepelnek, így a vezető munkaszerződése ezektől a vezető hátrányára is eltérhet (Mt. 209. § (2) bekezdés). A szándékosan okozott, illetve az életet, testi épséget, egészséget megkárosító károkozásért való felelősség kizárása vagy korlátozása azonban ekkor is semmis (Ptk. 6:526. §, Mt. 177. §).
• Fiatal munkavállaló: a részére megállapított kártérítést a 18. életév betöltésekor vagy a szakképzettség megszerzését célzó tanulmányok befejezését követő egy év elteltével felül kell vizsgálni (Mt. 174. § (2) bekezdés).

A munkajogi igény 3 év alatt, a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irányuló igény 5 év alatt évül el, ha pedig a büntethetőség elévülési ideje hosszabb, ennek megfelelő idő alatt (Mt. 286. § (1)–(2) bekezdés). Az elmaradt jövedelem és például a táppénz különbözete iránti igényt az elévülés szempontjából önállónak kell tekinteni, elévülése pedig a táppénz első fizetésének napjától kezdődik (Mt. 175. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés a) pont). Részletesen: elévülés a munkajogban.

Számpélda: így számolható a munkáltató kártérítési felelőssége #

Egy munkavállaló munkabalesetet szenved, amely egyben üzemi baleset is, és 3 hónapig keresőképtelen. Üzemi baleset miatti keresőképtelenségre betegszabadság nem jár (Mt. 126. § (2) bekezdés), a munkavállaló baleseti táppénzt kap (Ebtv. 55. § (1), (5) bekezdés). Ennek összege a baleseti táppénz alapjának naptári napi összege, úti balesetnél annak 90 százaléka (Ebtv. 55. § (9) bekezdés).

A baleseti táppénz alapját a jogosultság kezdő napját megelőző harmadik hónap utolsó napjától visszafelé számított 180 naptári napi jövedelemből kell megállapítani (Ebtv. 55. § (7) bekezdés). A munkavállaló két hónappal a baleset előtt béremelést kapott, ezért ez az alap alacsonyabb a mostani keresetnél. Járulékkal csökkentett havi jövedelme 400 000 forint (Mt. 172. § (2) bekezdés), a baleseti táppénz havonta 350 000 forint. A baleseti táppénzt járulék nem terheli, ezért a példa a folyósított összeggel számol (a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény – Tbj. – 32. § a) pont, Tbj. 37. § (1) bekezdés). A balesetben megsérül a saját szemüvege is. A számok példák.

1. Elmaradt jövedelem: havonta 400 000 − 350 000 = 50 000 forint, 3 hónapra 150 000 forint (Mt. 169. § (1) bekezdés, Mt. 172. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés).
2. Dologi kár: a szemüveg nem javítható, avulással csökkentett értéke 60 000 forint (Mt. 170. § (2) bekezdés).
3. Költségek: a társadalombiztosítás által meg nem térített, igazolt gyógyszer- és utazási költség 30 000 forint (Ptk. 6:522. § (2) bekezdés c) pont, Mt. 177. §). Üzemi balesetnél a támogatással rendelt gyógyszer százszázalékos támogatással jár (Ebtv. 54. § (1) bekezdés).
4. A kár összesen 150 000 + 60 000 + 30 000 = 240 000 forint.
5. Ha a bíróság szerint a kár 20 százalékát a munkavállaló vétkes magatartása – például az előírt védőeszköz mellőzése – okozta, ezt a részt nem kell megtéríteni: 240 000 × 0,8 = 192 000 forint (Mt. 167. § (2) bekezdés).

A testi épség megsértése miatt a munkavállaló ezen felül sérelemdíjat is követelhet, amelynek mértékét a bíróság egy összegben határozza meg (Mt. 9. § (1) bekezdés, Ptk. 2:52. § (1) és (3) bekezdés).

Gyakori hibák #

• A munkáltató arra hivatkozik, hogy nem hibázott; a felelősség alól azonban csak az Mt. 166. § (2) bekezdésében írt feltételek bizonyításával mentesül.
• A munkavállaló közrehatása miatt a teljes kártérítést elutasítják, pedig ilyenkor csak a vétkes magatartással okozott részt nem kell megtéríteni (Mt. 167. § (2) bekezdés).
• A munkaszerződésben vagy szabályzatban korlátozzák a munkáltató felelősségét, ami – a vezető állású munkavállaló kivételével – a munkavállaló hátrányára nem lehetséges (Mt. 43. § (1) bekezdés, Mt. 178. §, Mt. 209. § (1) bekezdés).
• A munkáltató nem ír elő megőrzési vagy bejelentési szabályt a munkahelyre bevitt dolgokra. Így nem hivatkozhat arra, hogy csak szándékos károkozásért felel, hanem az általános szabályok szerint felel (Mt. 166–167. §, Mt. 168. § (1)–(2) bekezdés).
• A kártérítésből nem vonják le a társadalombiztosítási ellátást, vagy bruttó jövedelemmel számolnak (Mt. 172. § (1)–(2) bekezdés).

Kapcsolódó iratminták #

• Munkabaleseti eljárásrend – teendők baleset esetén (KKV 0583) – a munkáltató teendői a baleset után, felelőssel és határidővel.
• Munkabaleset kivizsgálási jegyzőkönyv minta (KKV 0064) – a baleset okainak feltárása, ami a mentesülés vagy a munkavállalói közrehatás bizonyításához is szükséges.
• Munkabaleseti jegyzőkönyv – adatlap és megküldési napló (KKV 0063) – a hivatalos jegyzőkönyv kitöltéséhez szükséges adatok gyűjtése.
• Munkavédelmi kockázatértékelés minta (KKV 0051) – a megelőzéshez: a veszélyforrások értékelése és intézkedési terv.
• Biztosítási fedezetellenőrző lista minta (KKV 0433) – annak ellenőrzésére, van-e megfelelő munkáltatói felelősségbiztosítás.

Jogszabályi háttér #

Jogszabályok: a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.), hatályos szövege a Jogtárban; a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.), hatályos szövege a Jogtárban; a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.), hatályos szövege a Jogtárban; a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.), hatályos szövege a Jogtárban; a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (Tbj.), hatályos szövege a Jogtárban.

Gyakori kérdések #

Fennáll-e a munkáltató kártérítési felelőssége, ha a munkavállaló maga is hibázott? #

Igen, ha a kárt nem kizárólag a munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta (Mt. 166. § (2) bekezdés b) pont). A kárnak azt a részét azonban nem kell megtéríteni, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott, vagy amely a kárenyhítés elmulasztásából származott (Mt. 167. § (2) bekezdés).

Felel-e a munkáltató a munkavállaló munkahelyre bevitt dolgaiért? #

Igen, a 166–167. § szerint (Mt. 168. § (1) bekezdés). Ha a munkáltató megőrzési vagy bejelentési szabályt írt elő, és a munkavállaló azt megszegte, a munkáltató csak szándékos károkozás esetén felel (Mt. 168. § (2) bekezdés).

Meddig érvényesíthető a kártérítési igény a munkáltatóval szemben? #

A munkajogi igény 3 év alatt évül el; bűncselekménnyel okozott kárnál 5 év, vagy ha a büntethetőség elévülési ideje hosszabb, annak megfelelő idő (Mt. 286. § (1)–(2) bekezdés). A több időpontban esedékes kárigények elévülését külön-külön kell számítani (Mt. 175. § (2) bekezdés).

Jár-e sérelemdíj munkabaleset esetén? #

Követelhető, mert a testi épség és az egészség megsértése személyiségi jogsértés (Ptk. 2:43. § a) pont, Ptk. 2:52. § (1) bekezdés). A munkaviszonyban a sérelemdíj feltételeire az Mt. kártérítési szabályai irányadók (Mt. 9. § (1) bekezdés).

Kapcsolódó cikkek #

• Munkajogi kártérítési felelősség – áttekintés
• A munkavállaló kártérítési felelőssége
• Jogellenes felmondás: a jogellenes munkaviszony-megszüntetés következményei
• Hátrányos jogkövetkezmény: fegyelmi eszközök a munkahelyen
• Fegyelmi eljárás a munkahelyen lépésről lépésre

Legutóbb ellenőrizve: 2026. október 27. · Iratmintatár Szerkesztőség

A cikk a 2026. október 27-i állapot szerint hatályos jogszabályok alapján készült. Tájékoztató jellegű, nem minősül jogi tanácsadásnak; egyedi ügyben forduljon ügyvédhez vagy más szakértőhöz.